2017. július 30., vasárnap

As Time Goes By - 7. fejezet

Sziasztok!

Nos, szokták volt mondani, hogy addig kell a hullámot meglovagolni, amíg van. :D Van, és a hétvégén ismét, sokadjára is a fejezet végére értem és az előző körben tett vallomásomhoz híven, tényleg igyekszek és megpróbálom majd betartani azt, amit ott megfogadtam magam felé, és igyekszek majd másképp hozzáállni a dolgokhoz. :) Most kivételesen időm is volt a kényszerpihenő és betegség miatt, és íme, legalább valami jó is kisült belőle. :)

De most nem untatlak titeket, nézzük inkább, hogy mit kell elmondanom gyorsan a fejezet előtt. Ezzel immár 150 oldalnyi csemege van a kezetekben, további 50 vár még nálam rendbetételre, plusz még… Hm, nagyjábóli tippem, hogy talán még max. 40-60 oldal lesz még hátra a regényből? Mármint amit ezen felül meg fogok még írni. :D Meglátjuk. A cél megírni azt, amit terveztem, a hossz pedig annyi lesz, amennyit ez igényel. A 8. fejezetem is teljes, ellenőrzésekre vár, jelenleg a 9. fejezeten dolgozok, és biztosan lesz még egy 10. fejezet is. Amint előrébb járok, már meg fogom tudni mondani, hogy pontosabban mennyi. De mindezidáig a jóslataim valahogy sose működtek. :D 

A fejezet végén kaptok majd egy Megjegyzés szekciót. Fontos, hogy csakis a fejezet elolvasása után olvassátok el, mert spoileres. Viszont azért szólok most erről nektek, mert lesz a fejezetben egy olyan rész, amire lehet, hogy ráncolni fogjátok a homlokotokat, mondván, hogy a sorozatban ez nem is így volt. Igen, ma már tudjuk, hogy nem így volt, de ha ennél a résznél ez történne veletek, kérlek, emlékezzetek rá, hogy a megjegyzésben kitérek majd arra, hogy miért nem egyeztek teljesen a részben elhangzottak a sorozatban hallottakkal.

Továbbá még valami. Utolsó pillanatban eszméltem rá, hogy kénytelen leszek egy újabb figyelmeztetővel megtoldani a regényt. Elnézésetek kérem, hogy eddig ezt nem tettem meg, mentségemre szolgáljon, hogy nem tudatosult előbb bennem, hogy ez néhányatok számára érzékeny téma lehet. A spoiler elkerülése végett a plusz figyelmeztetőt a regény főmenüjében írom csak ki, itt nem.

A fejezet most "csupán" 31 oldal, az előző posztomban még elnéztem, akkor véletlen a megjegyzés hosszát is beleszámoltam. :D

Nos, mit is mondhatnék még? :) Jó olvasást és „kalandra fel”, közeledünk. ;)

Ölellek Titeket!

Nienor

2017. július 29., szombat

24. kör: Dirty Martini 2. (18+)

+ vallomások a jövőre nézve, kérlek, mindenképp olvasd el! A kör kényes témája miatt a figyelmeztetőket se célszerű az érzékenyeknek átugrania!

Sziasztok!

Nos, igen, jól látjátok, folytatás készült a körhöz. :) De mielőtt gyorsan mondok Nektek pár szót a körről, valami másról is beszélnem kell Nektek. Nem titok, hogy az utóbbi időkben vad hullámvasutakat jártam meg, sok fent és sok lent volt, és ezek nagyon is kihatnak rám, és arra, hogy tudok-e egyáltalán írni, itt lenni, élvezni azt, amit az írás öröme ad. És az nem állapot, hogy néhány havonta hozok nektek is valami olvasnivalót, ennél többet érdemeltek, ennél többel tartoztok nekem. Szóval régóta motoz bennem, hogy talán az lenne a megoldás, ha hivatalosan is egy szünetet kiálltanék, ne pedig újra és újra várjak arra, hogy majd ez a válság is elmúlik, meg a következő meg az azutáni is. Valahol a sok írói válságok, az élet és a pofonok közt elvesztem, és egy részem talán azt a szoros köteléket is elvesztette, ami az íráshoz kötött, amit az írás öröme mindig is adott nekem. De nem véletlen nem láttatok még semmilyen „szünet” címzésű posztot a blogon. Mert ez egy komoly döntés, és ha meghozom, akkor valóban egy időre teljes szünetre teszem az oldalt. Jogos lehetne a kérdés, hogy miben lenne az más, mint mikor hónapokig semmi új nem jelenik meg itt, és a válaszaitokkal is kések… A válasz egyszerű: elcsúsztam egy olyan pontra, ahol már olyan szintű, már-már irreális elvárásaim voltak magammal és az írással szemben, amit a mára már megváltozott élettempó és ritmus mellett lehetetlen követni. Új életritmus új írásritmust is kíván. Ezúton is köszönöm Khar Thara, hogy hangosan kimondtad nekem azt, amit eddig is tudtam, csak vak voltam belátni és tudatosítani magamban. És Viki neked is, hogy amikor hónapokon keresztül sírtam nektek, hogy már megint nem megy, már megint megakadtam, már megint nem jutottam a végére, már megint oda a lendület… Ti mindig meghallgattatok, türelemre intettetek magammal szemben és támogattatok. És látjátok, lett eredménye, friss van! :D

De amire ki akartam lyukadni, az az, hogy a „szünet” azért éreztem úgy, hogy talán hosszabb távon segítene, mert vele együtt el tudnám engedni azt a nyomást is, ami akarva akaratlanul ott ült a nyakamon, hogy „frisselj már, frisselj már, MIÉRT NEM FRISSELSZ MÁR?!” Egyszerűen észre se vettem az élet rohanásaiban, hogy valami megtört, elszakadt köztem és az írás közt, és egy olyan dolog mérgezte meg, aminek sose szabadna. Az írás öröm, és magammal együtt azt is lehúztam a depresszióba. Szóval a felismerés megvolt és már csak az kellett, hogy lépjek és elmondjam Nektek a döntésemet. Két posztot is írtam ezügyben, de mivel semmit se szeretek elkapkodni, úgy döntöttem, hogy alszok rájuk párat. És ha mégse teszem fel őket… Hátha legalább a kiírás segített. Erre mi történik tegnap? Persze a hétre lebetegedtem, ami kényszerpihenőt és hirtelen jövő plusz szabadidőt hozott, és ennek végeredményeképp tegnap a kövi, eddig 33 oldalon csücsülő ATGB fejit megint végigcsekkoltam… Eszem megáll, ilyen nincs. :D Előző nap pedig a második „szünet” bejegyzésem is megírtam, amire szintén még aludni akartam.

Szóval a végeredmény… Ismét gondolkoztam. Több szabadidőm nem lesz írni, ez tény. A betegség az most kényszerpihenő volt… De! Talán másképp is képes lehetek kikecmeregni ebből. Ha másképp állok hozzá, engedek a saját magam felé állított elvárásokon és nem várom el ugyanazt magamtól, amire 3 éve, más élettel, időbeosztással, életritmussal képes voltam. Talán mégse kell a „szünet” felé nyúlnom, és talán képes leszek újra megtalálni azt az egyensúlyi pontot, ahol az írás valóban a megváltás, a nyugalom és az öröm forrása lesz, csakis ezek, és semmi más. És bármily kevés időm is van rá, azt élvezzem, és ne teher legyen, ne nyomás és feszültség és negatív hozzáállás övezze azzal a gondolattal, hogy „ááá, úgyse menne, hagyjuk inkább”.

Szóval ezt a vallomást akartam megosztani veletek, mielőtt belecsapunk a lecsóba. Hogy ez mit jelent a jövőre nézve? Számotokra az oldalon nem jelent változást. Sűrűbb frisseket nem ígérhetek és nem is fogok. Nem tudok, ennyi. Ami változás lesz, az csak az én fejemben lesz inkább. Próbakörön futok most, próbálom tesztelni, hogy az említett szünet nélkül is képes vagyok-e visszatalálni oda, ahol úgy érzem, hogy a helyen van és ahol lenni szeretek. Bármi is lesz a végeredmény, tudatni fogom veletek. :)

Na de ennyit a keserédes témáról, menjünk inkább a körre, úgyis csak inni kér – főleg nyáron –, a nép. :D

Tehát a körről.

Ennek kapcsán már nem rabolom sokáig az időtöket, csak annyit mondhatok a figyelmeztetőkön kívül, hogy ha az előző körben nem jött be nektek ill., ha problémátok volt a Dean-Dean csókkal, nos, akkor ez a kör talán nem nektek való. De ha mégis adtok neki egy esélyt, akkor jó szórakozást kívánok nektek! :) Mint már megszokhattátok, ez a kör nem egy átlagos körsorozat. Egyesek számára elfogadhatatlan vagy csak simán tabuként számontartott dolgokat feszegetek benne, ami, nos, vagy bejön valakinek, vagy nem. Ennek fényében kérlek titeket, hogy ha úgy érzitek, hogy van bármi téma, ami felkavaró lehet számotokra, mindenképpen olvassátok el a figyelmeztetőket, a számotokra netalán ismeretlen kifejezéseket pedig meg tudjátok nézni a Szótárban.

Röviden két dolgot mondhatok el a körről: szex, szex, szex és szex. :D Upsz. :D De mint ismertek, nálam valahogy ez nem működik, valahol azoknak a fránya kis érzelmeknek is fel kell bukkannia, szóval… Szóval valahogy ezekből gyúródott össze ez a koktélocska. :D

És még pár szót a körsorozatról és a további tervekről: kicsit sincs elvetve a buksimban az ötlet, hogy talán még két további kört fogok írni a sorozatba. Hogy miért? A válasz roppantul egyszerű: az elmúlt bőőő egy évben, amióta foglalkoztam a körsorozattal… Valamiért nagyon kedves a szívemnek a téma, szeretek 2009!Dean buksijában matatni, ill. olyanról írni, ami nem hétköznapi, új, de ennek ellenére talán mégis érdekes, emészthető és talán élvezhető is lesz számotokra. (Ettől függetlenül persze a körsorozat bármikor befejezettnek tekinthető, nincs függővég és a részek se feltétlen követlik meg a folytatást. Szóval ez egy opció, amivel a jövőben élni szeretnék. :)) Talán említettem már Nektek, hogy írás terén is „szeretem” magam kihívások elé állítani. :) Illetve egyszerűen tényleg valahogy kedves a szívemnek a téma. :) De ne rohanjunk ennyire előre. :) Egyelőre, akit érdekel, nézzük meg, hogy ezúttal mit is főztem ki ennek a három jómadárnak. :D A rész közvetlenül az első után folytatódik. (Oké, egy kicsit aludtak a srácok, mielőtt ismét „eljátszadoztam” velük, de ez már más kérdés. :D) Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek a folytatás, és talán a szokásos hibáimat is sikerült, ha nem teljesen, de nagyrészt kigyomlálnom belőle. :)


Fontos figyelmeztetések a koktélról:

Alkoholtartalma nem elhanyagolható, 38%.

Az íze? Olyan, mint az első köré volt. Talán kicsit más, kicsit más sorrendben állnak össze az összetevők, de a végeredmény? Nos, talán pontosan olyan lesz ez is, mint az első: sose tudtad, hogy téged ez érdekelni fog, elcsábít és a rabjává tesz. :)

Összetevők: 2009!Dean, 2014!Dean és 2014!Castiel. Vagyis? De-Destiel, ismét :)

Az ital felszolgálásának időpontja: S05E04 közben, vagyis 2014-ben. 2009!Dean a jövőbe érkezik és megismerkedik 2014!Deannel és 2014!Casszel. A rész közvetlenül a Dirty Martini 1. után játszódik, annak elolvasása elengedhetetlen a kör előtt.

Jellemzői: ember!Dean, ember!Castiel, PWP, gruppen/threesome, sok obszcén szó és kifejezés, slash, erotikus tartalom, selfcest, Deancest, enyhe „topping from the bottom” (lásd. Szótár), szexista töltetű kifejezések, 2009!Dean POV

Jó iszogatást kívánok Nektek! ;)

Nienor

2017. április 28., péntek

Egy új világ - 14. fejezet 18+



Sziasztok!

Először is ott akartam kezdeni, hogy „juhuuu, végre eljutottam oda, hogy EÚV-t mertem hozni Nektek”, de aztán a feltöltés előtt megláttam, hogy mikor volt utoljára friss a regényből… Kis híján sírógörcsöt kaptam és egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ha már ennyi ideig ült a regény a popóján és hiába ezerszer próbáltam a helyére pofozni ezt a fejezetet… Talán mégse kellene feltöltenem. De aztán eszembe jutott, hogy ezért minimum meglincselnétek. :) És ha már kész van… Nem tartom vissza Tőletek, azt sose tenném. :)

Nem mondom, hogy teljesen kint vagyok vele a gödörből, a Leltár bejegyzésben anno már elmondtam nektek, hogy miért is van ez így… De… Szóval az utóbbi időkben egyre jobban érett, hogy frisselésre fog kerülni a regény, és ebben egy végső elhatározás segített: muszáj voltam megfogadni magamnak, hogy egy kicsit lejjebb kell vinnem az elvárásaimat, különben sose leszek képes folytatni a regényt. Nem mondom, hogy könnyű volt, de azt sem, hogy ennek fényében ez azt jelentené, hogy ez a fejezet egy nagy rakás … lett. Ezt majd ti megítélitek. Csupán arról van szó… Hogy is mondjam… Az utóbbi időszak rengeteg megpróbáltatást hozott számomra, emberileg és íróilag is, és akárhányszor azt hittem, hogy végre kint vagyok a sűrűjéből… Valami mindig lerántott… A Kritika-mankó előtti bejegyzésemben elmeséltem Nektek, hogy miért kerültem padlóra megint, pont akkor, amikor vééééégre, hosszúúúúú hónapok után kint voltam az írói válságból. Most ismét küzdök, hogy visszarázódjak, és ebben remélem segített, hogy utolsó ellenőrzés gyanánt a héten újraolvastam a regényt, megfogadtam magamnak ezt a tanácsot, ami esküszöm, fizikailag szinte fájt… De… Bízok benne, hogy talán mégis csak jó döntés volt, és ennek hála vagyunk most itt. :)

Nem mondom, hogy tökéletes lett… Azt sem, hogy meg vagyok elégedve vele. Bizonyos részeivel igen, más részekkel meg évek óta hadakozok, de az is lehet, hogy csak én vagyok a hülye és csak beképzelem, hogy még mindig hadakoznom kell vele… Nem tudom. EÚV-val rögös utat jártam be, és bármily nehéz is és borzalmasak is az első fejezetek, maga a történet, maga az endverse téma borzasztóan közel áll a szívemhez. Bízok benne, hogy az idő ezúttal is a segítségemre lesz és végül ismét teljesen megtalálom majd a közös hangot a regénnyel. Újabb 20 oldalas fejezetet kaptok, akárcsak az előző esetében, szóval azt se mondhatom, hogy az oldalszámok csökkentek, sőt. :)

Bármennyi időbe is teljen, míg érkezik a folytatás, bízok a pozitív jövőben és hogy végre újra homlokon csókol a múzsa, hogy megoldjam a problémáimat a regénnyel.

De addig is… Nos, lássuk a medvét. Dean „hazatért”, és hogy miként rendezkedik be a régi-új „otthonába”, az ő Castiele nélkül… Nos, a fejezet elmondja ezt Nektek. :)

Nagyon jó olvasást kívánok nektek! :)

Éééés nagy öleléééééééééééés. :)

Nienor

2017. április 14., péntek

Kritika-mankó, – avagy nem professzionális „tanácsok” egy nem professzionális hobbi írótól :)



Sziasztok!

Az évek során többen újra és újra megkerestetek, mert ti is örömmel vágtatok bele az írásba, mint az élet egyik legszebb és legörömtelibb időtöltésébe, és arra kértetek, hogy „kritikázzam” nektek a műveiteket. :) Amivel viszont sajnos több problémám is akadt... Mindig. :( Ezért döntöttem úgy, hogy írok Nektek egy kis szösszenetet, mankót, személyes tapasztalatokat és véleményt arról, hogy nekem mik szoktak segíteni, amikor írok, ellenőrzök és feltöltök Nektek valamit.

Kezdem is az elején, mert senkit se szeretnék megbántani, de ugyanakkor szeretném, ha megértenétek, hogy lelkileg miért is nehéz számomra a kritikaírás. Persze amikor csak tehettem, igent mondtam nektek, de tudnotok kell, hogy tényleg nem szeretek kritikát írni… Ennek több oka is van. Az egyik, hogy nyelvtanon, stilisztikán, szóhasználaton kívül képtelen vagyok bármiben is véleményezni a művet, mivel 100%-ig vallom és támogatom az írói szabadságot, és ha az író X dolgot X módon ír meg, ám legyen, erről szól az írói szabadság, ezért erről sose tudtam és sose fogok kritikát írni. Szóval storyba – ahogy mondani szokás –, sose szeretek „belekötni”. Akármennyire jól vagy kevésbé részletgazdagon van az felépítve, teljes mértékben elfogadom úgy, ahogy azt az író megírta. Szóval ezen a téren általában nem sokra tudtatok jutni velem…

Másik ok, hogy hiába csakis a fentebb felsorolt témákat szokásom ilyenkor érinteni… Legyünk őszinték: vannak olyan írók, akik nem akarnak, sőt képtelenek negatív kritikát fogadni. Amivel nincs is semmi gond, nem vagyunk egyformák, és van, akinek idő, míg eljut egy olyan pontra, hogy képes lesz fogadni őket, feldolgozni azokat, és tanulni belőlük. Voltak idők, ezelőtt 5-6 évvel korábban, amikor én is nehezen birkóztam meg velük. DE! Személyes tapasztalatom: abban az időben még nagyon-nagyon-nagyon durván hemzsegtek az írásaim a durvábbnál duvább alaphibáktól (még más fandomban alkottam, de a Destiel’s Story adhat nektek egy kis támpontot arról, hogy mekkora borzalmakat írtam…). És ekkor kaptam néhányatoktól olyan útmutató jellegű és igen, NEGATÍV kritikákat, amik úgy érzem, hogy alapjaiban változtatták meg a stílusom, a munkamorálom, és segítettek el arra a pontra, ahol most vagyok. Véleményem szerint a negatív kritikákból lehet a legtöbbet tanulni. Nem feltétlen állunk készen rájuk akkor, amikor kapjuk őket, nekem is volt, hogy hosszú hónapok múltán sikerült megértenem a kritikaíró mondanivalóját, belátni, hogy igaza volt és valóban segítő szándék vezérelte, és utána tudott csak elindulni nálam a változás és a javulás.

Amit ezzel mondani akarok: sose féljetek a negatív kritikától. Persze van különbség az „ez szar volt, ne írj többet” és a hosszan, akár több ezer szón át kifejtett, részletes vélemények, visszacsatolások közt. Kritikát írni nehéz és felelősségteljes feladat, mert sose tudhatjuk, hogy az miként hat az amúgyis sokszor törékeny lelkivilággal megáldott írókra. És ezért rettegek én is a negatívabb észrevételek megírásától. Lehet mondani, hogy gyáva vagyok… Én inkább azt szoktam mondani, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni, és meghagyom a kritikaírást és elemzést annak, aki valóban ért hozzá.

DE! Mint mondtam, oka van annak, hogy ezt a „szösszenetet” olvassátok most tőlem. Úgy döntöttem, hogy mivel személyes kritikát ezentúl valóban nem írok többet, összeszedem nektek mindazokat a támpontokat, amik talán nektek is segíthetnek, amikor írtok, esetleg egy kis vezérfonalként tudnak szolgálni akkor, amikor a hibáitokat keresitek. Nem szeretném tanácsnak hívni őket, mert ezek mind a személyes írói és olvasási tapasztalataimon alapulnak. Én magam is használom őket, igyekszem mindig figyelni rájuk, és nem elfelejteni, hogy mik azok a tipikus hibáim, amikre fokozottan kell ügyelnem. Ez is lehet egyfajta praktika a számotokra is. Összegyűjteni és észben tartani, hogy mik azok a tipikus hibák, amik észrevétlen is a műveitekbe lopják magukat. A tudatosság szerintem ugyanannyira elengedhetetlen az írásban, mint az empátia és az érzések, amikkel írunk. Legalábbis számomra.

Szóval ne egy teljesen objektív mankósorozatot várjatok tőlem. Mondjuk inkább úgy, hogy saját tapasztalat segítségével egy kicsit a függöny mögé kísérlek titeket és majd utána ti magatok eldöntitek, hogy volt-e ennek haszna, vagy bármi segített-e nektek. Fontos: ha néha bárhol is erőteljesebbnek érzitek a szavaimat, vagy a véleményemet, sose felejtsétek el, hogy ezek valóban többnyire személyes tapasztalatokon alapuló, személyes vélemények, meglátások, praktikák, amiknek az alkalmazásával én is élek, amikor alkotok. Lehet, hogy Neked teljesen más módszerek válnak be, és ez így is van jól. Azért, mert másképp dolgozol, mint én, az nem feltétlen jelenti azt, hogy egyik is jobb lenne a másiknál. A lényeg: ha bárhol erősebben is fogalmazok, ne vedd magadra. Használd, amit úgy érzel, hogy segíthet Neked, és ha semmi se kell, az is rendben van. :)

Emellett azt is meg kell még jegyeznem, hogy most se egy szépirodalmi írást várjatok tőlem. Sőt. A cél nem ez volt, de a lényeg remélhetőleg benne lesz. :)

Akkor nem is húzom tovább a szót, vágjunk bele.